Apró érdekességek a gyógyszerek, orvosi kezelések világából...

• 2009-11-21 23:29:06

• kisorsy (hozzászólások: 0)

Szendi Gábor: Kockázatok és mellékhatások.
A gyógyszer nagy üzlet, de néha halálos.

Megjelent: BOSS Magazin 2005, júl-aug. 86-90.old.

    Ha a tudományra gondolunk, a Curie házaspár jut eszünkbe, ahogy nagy üstökben kavarják az olvadt szurkot, és vizes falu pincelakásukban hajtják rádiumittas párnáikra fejüket, vagy eszünkbe juthat Semmelweis, akit őrületbe kergettek, de ő makacsul állította, hogy a karbolsavas kézmosás eltávolít valamit az orvosok kezéről, ami a gyermekágyi lázat okozza. A tudomány a fejünkben egyet jelent az emberiség érdekében kifejtett áldozatos munkával, melyben az igazság mindenek előtt áll. Az orvostudományi kutatásokból lassan kiváló gyógyszerkutatást hasonló nimbusz övezi, amit a gyógyszeripar szorgosan táplál is - ma már nyers üzleti érdekekből. Miközben az orvoslással és a gyógyszerkutatásokkal kapcsolatos illúzióink a régiek, közben a világ nagyot változott. Mondhatni készületlenek vagyunk egy új kor kihívásaival szemben.

   Ma már könnyen az életével játszik az, aki holmi letűnt kor bizalmával fordul orvosa, a
javasolt kezelések vagy a gyógyszerek felé. Amerikában a hivatalos statisztikák alapján úgy kalkulálják, hogy a vezető halálok az orvosi műhiba, megelőzve ezzel a szív érrendszer eredetű tumoros halálozásokat. a műhiba sok mindent takar, kórházi fertőzéseket, téves műtéteket, rosszul adagolt, vagy téves indikációval felírt gyógyszereket. Nálunk ilyen statisztikák készülnek, a műhiba-halottak beolvadnak abba a kategóriába, ahova legkézenfekvőbb elsuvasztani őket. az olykor-olykor kirobb-antott műbalhék egyedi eseteknek tűntetik fel a melléfogásokat félrekezeléseket; egy-két fej lehull, a nagyüzemi termelés folyik tovább.
    A csak csökkenthető, de ki küszöbölhető orvosi műhibák mellett azonban az utóbbi évtizedekben egy új veszély jelent meg, amelyet egyre kevésbé kicsinyelhetünk le. Ennek lényege, hogy a gyógyszergyári kutatás egyre inkább profitorientált üzletággá változott, aminek egyenes következménye, hogy a gyógyszerkutatást, gyógyszergyártást forgalmazást egyre inkább a profitérdekek, és az emberi egészség feltétlen védelme irányítja. Ennek csak egyik vadhajtása az oly sokat kárhozatott orvoslátogatói rendszer, amely vizsgálatok szerint jelentősen befolyásolja az orvosok receptfelírási szokásait, ami túlgyógyszerezéshez indokolatlanul drága gyógyszerekre való átváltáshoz vezet. Amerikában évente orvosonként legalább 13 000 dollárt költenek el gyógyszercégek promócióra. Az utóbbi években a gyógyszerpiac kutatógárdája felére apadt, reklámszektora viszont a duplájára nőtt. Ez a szisztéma rendkívül komoly többletköltséget ró mindenhol a világon az egészségügyi kasszákra, hiszen az orvoslátogatók sokszor azonos hatású, de sokkal drágább gyógyszerek felírására veszik rá az orvosokat, akik olykor maguk is anyagilag érdekeltek ebben. A neves orvosi szaklapokban megjelenő gyógyszerreklámok 50-60%-ban megtévesztő adatokat tartalmaznak, létező vizsgálatokra hivatkoznak, lekicsinylik a mellékhatásokat eltúlozzák a jótékony hatásokat.

A gyógyszer mint áru

    Az igazi veszély azonban abban áll, hogy a gyógyszer áruvá vált.
    Egy sok pénzért kifejlesztett árú sajátja, hogy minél többet akarnak eladni belőle.
    Ez azt jelenti, hogy az orvosokat indokolatlanul szeretnék az új, drágább szer felírására rávenni, vagy a beteg szempontjából indokolatlanul akarják egy hasonló, akár kevésbé hatásos konkurens gyógyszerre átállítani. Ennek egyik eszköze, hogy úgynevezett naturalisztikus vizsgálatokat terveznek, melyben az orvos fejpénzt kap a "vizsgálatba" bevont minden betege után. Az orvos érdekelt lesz abban, hogy betegét átállítsa egy új gyógyszerre, hogy minél több kísérleti személyről adhasson számot. Eredményeit talán még le is közlik egy szaklapban, legyen meg neki a dicsőség, de a fő nyereség a krónikus betegek új gyógyszerre való átállítása.
    Az árú forgalmazását úgy is lehet növelni, ha piacot találunk hozzá. A "piac" a betegpopuláció. És ha kevés a beteg, ki kell őket találni. Napjainkban éles harc folyik azért, hogy bizonyos "kórképek" bekerüljenek a diagnosztikai rendszerekbe, vagyis, hogy új betegségek keletkezzenek, amelyeket aztán már lehet kezelni. Ha már elfogadtattak egy új betegséget, ami korábban csak hétköznapi probléma volt, onnantól kiterjedt epidemiológiai kutatások indulnak meg, hogy bizonyítsák: a társadalom alulkezelt az adott betegség szempontjából. Életminőségkutatások bizonyítják, mennyivel rosszabb az életminősége annak, aki premenstruális panaszokkal, hátfájással, depresszióval, kívánatos szőrzettel, kisebb nemi potenciával rendelkezik. Hirtelen kiderül, hogy a negyven feletti férfiak fele impotens, hogy a nők még öngyilkosok is lehetnek menstruációs zavaraiktól, hogy a lakosság 20%-a depressziós, majdnem mindenkinek koleszterinszint csökkentőt kéne szednie.
    A sok pénzért kifejlesztett gyógyszert mindenáron el kell adni. Akkor is, ha haszontalan, de még akkor is, ha ártalmas.

A koleszterinszintcsökkentők története

    Agyonkutatott téma, hogy a vér magas koleszterinszintje fokozza a kardiovaszkuláris megbetegedések kockázatát. Elég, ha azt mondjuk: infarktus, trombózis, agyembólia. Ezzel jól lehet riogatni az embereket, hisz majdnem mindenki élni akar. 2004-ben abból támadt némi kis botrány, hogy függetlennek vélt szakértői bizottság leszállította a normálisnak tekintett koleszterinszinthatárt, aminek következtében egyből további hétmillió amerikainak kellett volna szednie élethossziglan valamely sztatint, vagyis a modern koleszterinszint-csökkentők családjának egyik tagját. Csakhogy hamarosan kiderült, hogy a kilenctagú bizottság nyolc tagja olyan gyógyszercégek felé elkötelezett anyagilag, akik sztatinokat gyártanak. Miközben a szakértők szó szerint fél Amerikát sztatinokkal etetnék, valójában csak minden ötszázadik embernek van genetikai okokból magas koleszterinszintje, a többi normális étkezéssel némi sporttal normál szintre tudná letornázni koleszterinszintjét. A ma sztatinokat szedőknek mindössze 1%-a az, aki genetikai hiba miatt rászorul a gyógyszeres kezelésre. A többit meggyőzték arról, hogy jó neki, ha szedi. Azt elfelejtették megmondani neki, mit nyer ezzel milyen áron.
    Az első sokkot a Baycol nevű koleszterinszint-csökkentő 2001-es visszahívása okozta. Ezt 1998-ban vezették be a piacra, 2000-ben ismerték fel az első halálesetet a szer szedése következtében. Ez nyilván azt jelenti, hogy ez az eset volt az első, hanem ez volt az első gyógyszernek tulajdonított halál. 2001 augusztusáig, mire a Bayer visszahívta szert, hivatalosan 31-en haltak meg a szer hatására, a cég viszont minden hónap halogatással további hetven millió dollárt nyert az üzleten. A "ritka mellékhatás" az volt, hogy a gyógyszer egyeseknél izomsejtszétesést, izomgyulladást következményes veseproblémákat okozott. A valódi halálesetek számát ismerjük, van aki 200-ra becsüli, de gondolni kell a rengeteg májkárosodásból fakadó későbbi problémákra halálra is. A sztatinok kapcsán ma úgy becsülik, hogy minden századik embernek májproblémái lesznek, minden ezredik ember van kitéve ennek a "ritka" mellékhatásnak, minden milliomodik hal bele. Mivel tudni ki az "ezredik" ki a "milliomodik", így a sztatinok szedése egyfajta orosz ruletthez hasonlít.
    A sztatinokat 1987-ben fedezték fel, e mellékhatások azóta ismertek, s a visszavont Baycolon túl a mai modern koleszterinszint-csökkentők jórészt a sztatincsoportba tartoznak: vagyis ugyanazok a veszélyek velük kapcsolatban is fennállnak. De amíg nincs botrány, addig nincs visszavonás. 2002-ben e gyógyszercsoport 14 milliárd dollár forgalmat jelentett a világon.
    A gyógyszercégek reklámjai az orvosok közvetítésével szinte már életmentő gyógyszereknek állítják be a sztatinokat. Az emberek fejében ugyanis a koleszterinszint csökkentés azonos a koszorúér elmeszesedés az infarktus kivédésével. Ez azonban messze nincs így. Pl. az American Journal of Cardiology 2003 augusztusi számában megjelent vizsgálat kimutatta, hogy a koleszterinszint gyógyszeres csökkentése egyáltalán csökkentette az érfalakon képződő plakkok arányát. Egy ugyanitt megjelent 2004-es vizsgálat szintén úgy találta, hogy a szív koronáriákban képződő plakkok arányát befolyásolták a sztatinok. Az International Journal of Cardiology 2003-as tanulmánya gyakorlatilag talált kapcsolatot a koleszterinszint a plakkképződés között. Egy 2004-ben az Arteriosclerosis, Thrombosis, and Vascular Biology-ban megjelent vizsgálat szerint a vizsgálati személyek megfelelően alacsony szinten tartott koleszterinszintjük ellenére nagy számban kaptak infarktust, vagyis az alacsonyan tartott koleszterinszint feltétlen véd a kardiovaszkuláris eseményekkel szemben. A Journal of American Medical Association 2002-ben közölte egy igen nagy mintán, 10 355 betegen végzett nyolc éves követéses vizsgálat eredményét, mely szerint a gyógyszeres koleszterinszint-csökkentés semmivel csökkentette a kardiovaszkuláris kockázatot. A betegek fele koleszterinszint-csökkentőt kapott, a másik fele diétázott.
    Az úgynevezett CARE vizsgáltban öt éven át 4159 beteget követtek. A betegek fele placebot kapott, a másik fele sztatint. A placebocsoporthoz képest a sztatint szedők közül 2.4%-al kevesebben kaptak infarktust, 1.2%-al kevesebben agyvérzést. Hasonló eredményt mutatott az PROSPER vizsgálat, amely a placebo csoporthoz képest 2.1%-al csökkentette az összes kardiovaszkuláris eseményt. A halálos infarktusok száma 0.9%-al csökkent. Szinte ugyanilyen eredményeket hozott a Skóciában végzett WOSCOPS vizsgálat. Az ASCOTT-LLA az infarktus sztrók kockázatban 1.2%-os csökkenést ért el 3.3 év alatt. Ezek a statisztikák emberi nyelvre lefordítva úgy hangzanak, hogy kb. 50-100 embernek kell öt éven át sztatint szednie, hogy közülük 1 ember megússza az infarktust, míg a placebocsoportban lesz 1 infarktus.
    Beszédesebbek a teljes halálozási aránnyal kalkuláló elemzések, ezekben ugyanis összegződnek a rejtett negatív mellékhatások is. A WOSCOPS vizsgálatban öt év alatt 0.9%-os, a HPS vizsgálat 1.8%-os, a 4S vizsgálat 4%-os, az ASCOTT-LLA 0%-os javulást mutatott az összhalálozásban, míg a PROSPER egészséges embereknél semmilyen preventív előnyt talált. Öt nagy sztatinvizsgálat metaanalízise azt mutatta ki, hogy az egészséges szívű embereknél prevencióként alkalmazva a sztatinokat, csak 0.3%-os összhalálozási előnyt lehetett elérni. A már szívbetegeknél egy másik metaanalízis 1.8%-os előnyt tudott csak az összhalálozásban kimutatni a sztatinok javára.
    Miközben tehát a sztatinokat az emberiség megmentőjének próbálják beállítani, hatásuk igen csekély, szedésük viszont veszélytelen. A legnagyobb probléma, hogy a vizsgálatok rövid távúak, míg a szervezet enzimrendszereibe való beavatkozásnak hosszú távon van igazi kockázata.
    A Sentara Health Plan vizsgálatban 66 800 nőt 35 éven át követve azt találták, hogy akik egy éven át szednek sztatint, azoknak később duplájára nőtt a mellrák kockázata. A CARE vizsgálatban a sztatint szedő nők csoportjában 12 mellrák fordult elő, míg a placebo csoportban egy. A 12 mellrákos betegből négyet arra hivatkozva negligáltak, hogy már eleve rákosak voltak, vagy a vizsgálat elején alakult ki náluk a rák, de az arány még így is nyolc az egyhez. A PROSPER vizsgálatban 25%-al több új rákos megbetegedés fordult elő a sztatint szedők körében. Más vizsgálatok enyhe emelkedést találtak a rákra való kockázatban a tartósan sztatint szedők körében. Egyre komolyabb aggodalmat kelt az is, hogy a sztatinok rontják a memóriát, a reakcióidőt, a figyelmi képességeket. Ennek hátterében az idegeket bevonó gliaszövet károsodását tételezik fel.
    Természetesen, ha megkérdezi orvosát, gyógyszerészét, mindennek az ellenkezőjét hallja. Az orvoslás kibontakozó válsága részben a hitelvesztésben rejlik, hogy azok, akik igazán illetékesek lennének eligazítani minket, már maguk is dezinformáltak a gyógyszercégek reklámtevékenysége által.

A Vioxx sztori

    Jamie Gregg 32 éves építőmunkás háromgyermekes apa volt, akinek hátfájására napi 50 mg Vioxxot írtak fel. Egy nap munkahelyén szívrohamot kapott összeesett. Az azonnali orvosi beavatkozás megmentette életét, de agya az oxigénhiány miatt olyan súlyos károsodást szenvedett, hogy most egy elfekvőben fekszik bénán, csövön keresztül táplálják, az öntudat szikrája sem mutatkozik nála.
    A Vioxx egy modern fájdalomcsillapító volt, amely nagy áttörést ígért az izületi gyulladásban szenvedőknek, mert szemben az aszpirinnel más szelektív szteroid gyulladáscsökkentőkkel, csekély gyomor bélrendszeri tüneteket okozott. A Merck, Sharp & Dohme 1999-ben vezette be a piacra. A gyógyszer az un. cox-2 bénítók családjába tartozott, s 2004 szeptemberében a cég önként visszavonta a piacról, elismerve, hogy szedése súlyos kardiovaszkuláris kockázatokkal jár. A British Medical Journalban 2004 novemberében
   "Az FDA képtelen megvédeni Amerikát egy újabb Vioxx-szal szemben" címmel jelent meg egy beszámoló, melyben idézik Dr. David Graham FDA szakértőt, aki szenátusi meghallgatása során kijelentette, hogy "ez a legnagyobb gyógyszerbiztonsági katasztrófa országunk a világ történetében". A Vioxx négy éves forgalma alatt Amerikában kb. 140 000 infarktus sztrók következett be a gyógyszer mellékhatásaként, ami messze meghaladja a '60-as évek Contergan botrányát, amikor is 10 000 gyermek született végtaghiányosan. Egy francia felmérés 27 000-re becsüli azon áldozatok számát, akik a Vioxx szedésének következtében kaptak infarktust. Egyes becslések szerint 55 000 ember meg is halt a Vioxx miatt. Valójában az áldozatok igazi számát tudni, hiszen az izületi fájdalmak általában időskorban szoktak fellépni, ha egy idős ember meghal infarktusban vagy agyvérzésben, olyan nagy meglepetést szokott kelteni.
    A Vioxx botrány akkor kezdett igazán dagadni, amikor kiderült, hogy a Merck, Sharp & Dohme kutatói már 1996-ban, a kísérleti fázisban tudtak a szer infarktust okozó hatásáról. Dr Gurkipal Singh a Standford egyetem professzora e-mailekkel bizonyította, hogy a Merck, Sharp & Dohme kutatói 1997-ben egymás közt vitatták meg a kardiovaszkuláris kockázatot. Már akkor arról volt szó, hogy a vizsgálatba bevont betegek szedhetnek-e a Vioxx mellé aszpirint. Ha igen, az növeli a Vioxx gyomor bélrendszeri mellékhatásait, ha viszont megtiltják az aszpirin használatát, az megnöveli az infarktusok számát ez "kinyírja a Vioxx-ot", állt a levelekben. Dr. Singh szerint a vizsgálatokat ezért eleve úgy tervezték, hogy ne tudjon a komoly kardiovaszkuláris kockázat napvilágra kerülni. Egy 2000-es, a cég által lefolytatott VIGOR vizsgálatban a Vioxx ötszörös kardiovaszkuláris kockázatot mutatott, a cég azonban ezt az eredményt is eltussolta, azt állítván, hogy az összehasonlításra használt fájdalomcsillapító, a naproxen (Aleve) kardiovaszkulárisan védőhatású, s hozzá hasonlítva, a Vioxx aránytalanul nagy kockázatot mutat. Belső utasítások kerültek elő, melyben a cég orvoslátogatóit kioktatta arra, hogy ha a kardiovaszkuláris rizikóra valaki rákérdezne, a választ meg kell kerülni. A cég, bár tudatában volt a kardiovaszkuláris kockázatnak, indított el újabb vizsgálatot, amely igazolta vagy netán cáfolta volna a Vioxx veszélyességét. "Jelenleg nincs kényszerítő piaci elvárás ilyen vizsgálat lefolytatására", derül ki egy belső anyagból. 2001-ben Dr. Eric J. Topol újraelemezte a Vioxx a Celebrex elérhető adatait kimutatta, hogy mindkettő komoly kardiovaszkuláris kockázatot jelent a betegek számára. Topolt megkeresték a Merck, Sharp & Dohme kutatói megpróbálták rávenni, ne publikálja az adatokat. Topol azonban ebbe ment bele, így aztán kemény tudományos össztűz alá vették elemzését, hogy az tévedés. 2002-ben Dr. Wayne Ray arra figyelt föl, hogy azok a betegek, akik Vioxx-ot szedtek, gyakrabban kaptak infarktust. "Infarktust kapni fekély helyett igazán jó kezelési alternatíva", nyilatkozta Dr. Ray. Mikor eredményeit közölte, a Merck, Sharp & Dohme őt is ledózerolta. A Merck, Sharp & Dohme mindig elő tudott kapni egy "ellenvizsgálatot", amire hivatkozhatott. A független spanyol gyógyszerészeti újságot a cég beperelt, mert a lap azt állította, hogy Merck, Sharp & Dohme kozmetikázta a VIGOR vizsgálat eredményeit. A pert természetesen elvesztették.
    A Vioxx botrányban a legfelháborítóbb az a cinizmus, amellyel a cég vezetői kutatói az emberi életeket kezelték. A motiváció érthető, a Vioxx forgalma 2003-ban 2.5 milliárd dollár volt. Ami történt, az tulajdonképpen nyereségvágyból elkövetett tömeggyilkosság, amiben egy egész cégvezetés megvásárolt kutatók hada vett részt. Ha egy gyógyszerrel kapcsolatban csak a Vioxxnál jelentkező kockázatok töredéke is felmerül, a cégnek kötelessége volna a forgalmazást azonnal felfüggeszteni egészen addig, amíg megnyugtató bizonyíték állna rendelkezésre, hogy a kockázat mégsem áll fent. Ehelyett a Vioxx más gyógyszerek esetén is, a gyógyszercégek egészen addig nyomják gyógyszereiket, amíg már lehet tovább tagadni a veszélyt. Akkor viszont visszavonulót fújnak, mint a Merck, Sharp & Dohme, azt nyilatkozzák, a legnagyobb gondossággal jártak el.
    A Vioxx ügy ismét arra világított rá, hogy egészségünk életünk ma már nincs biztos kezekben, ha az orvosokra bízzuk magunkat, mert maga az orvoslás is félreinformált manipulált a gyógyszergyárak által.

A történetnek nincs vége

    Mind a Baycol, a Vioxx, vagy az antidepresszánsok, melyeknek öngyilkossági hajlamot fokozó tulajdonságait éveken át eltitkolták, azt jelzi, hogy a gyógyszergyártás ellenőrzése kicsúszott a társadalmi ellenőrzés alól, a profit törvénye uralkodik, amelynek az egészség feltétlen védelme, hanem a bevétel feltétlen növelése a célja. A tudomány többé tudomány, ha a nevében hamísított eredmények hamisított tanulmányokban megjelenhetnek, ha tudósok pénzért rávehetők arra, hogy az igazság tudatában is hazudjanak.
    A Vioxx visszavonásával azonban a veszélyek múltak el. Több, a cox-2 bénító családba tartozó gyógyszer van forgalomban, melyeket a gyártó cégek akarnak visszavonni. Egészen addig nem, amíg feketén-fehéren rájuk bizonyítják, hogy ezek is veszélyesek. A jogi tudományos huzavona nagyon is megéri a cégeknek, hiszen minden hónap piacon tartás dollármilliókban mérhető nyereséget jelent. Veszíteni nekik lehet, mert a később nyakukba zúduló perek költségét a kártérítések összegét ugyanúgy a fogyasztó fogja megfizetni a következő sikeres gyógyszer árában.
    A Bextra nevű, Amerikában tavaly 687 millió dollár értékben forgalmazott cox-2 bénító fájdalomcsillapítóról Dr. Curt Furberg munkatársai több vizsgálat metaanalízise alapján kimutatták, hogy 2.2-szeresére növeli az infarktus sztrók kockázatát. A gyártó Pfizer ellen-metaanalízissel igyekezett cáfolni ezt. A Pfizer azonban olyan vizsgálatok metaanalízisére támaszkodott, amelyben a Bextrát placeboval, hanem más szteroid gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítókkal vetették össze. A rafinéria ebben az, hogy ezek a fájdalomcsillapítók szintén növelik a kardiovaszkuláris kockázatot, vagyis a Bextra hozzájuk képest relatíve növeli az infarktusveszélyt, de a placebóhoz képest igen. Hogy milyen eszközökkel dolgoznak a gyógyszercégek az időhúzás profitjuk megmentése érdekében, mutatja, ami ebben az ügyben is történt. Az FDA meghívta Furberget, ismertesse eredményeit egy vizsgálóbizottság előtt. Ám Furberg eredményei előző nap megjelentek a New York Timesban, amivel csak egyetérteni lehet, tekintve, hogy a Bextra jelentős kockázatot jelent a betegek számára, végülis a betegek a legilletékesebbek az egészségüket érintő kérdésekben. A Pfizer azonban óvást emelt Furberg ellen, mondván, hogy "elfogult", s ne vehessen részt a vizsgálóbizottságban. Furberg persze hogy elfogult, hogy is ne lenne az, a gyógyszergyár pedig cinikus, mondhatni, hogy is ne lenne az. A Pfizer húzza az időt, de sem az ő, sem a Merck, Sharp & Dohme vezetőit fogják soha bilincsben elvezetni tömeggyilkosság vádjával. A Merck, Sharp & Dohme ellen kb. ötvenezer kártérítési perre lehet számítani a Vioxx kapcsán, de ennek 4-18 milliárdra becsült költségét nevetve ki fogja fizetni. A halottak pedig ettől fognak feltámadni.
    Dr Graham szenátusi meghallgatásakor további gyógyszereket nevezett meg, melyek az elemzések szerint veszélyesek a fogyasztókra, ám ezek továbbvizsgálása, a szükséges lépések megtárgyalása hónapokat-éveket vehet igénybe, miközben emberek halnak meg tőlük.
    A Bextra után következik a Magyarországon is forgalomban lévő Celebrex, melynek világforgalma 2004-ben 1.8 milliárd dollár volt. A Celebrex kapcsán az amerikai Nemzeti Rák Intézet vizsgálata mutatta ki, hogy 2-3.4-szeresére növeli az infarktus sztrók kockázatot. Ezek mind cox-2 bénítók, s e gyógyszercsalád közös jellemzője, hogy fokozzák a véralvadékonyságot, következésképen a vérrög képződését. Ráadásul az újabb elemzések megkérdőjelezik azt is, valóban kevesebb-e a cox-2 bénítók gyomor bélrendszeri mellékhatása a hagyományosabb szteroid gyulladásgátlókkal szemben (Advil, Voltaren, stb.).

Védjük meg magunkat, ahogy tudjuk

    Az Aleve nálunk is forgalmazott, abszolút biztonságosnak tekintett, ezért vény nélkül is kapható fájdalomcsillapító, vegyületnevén naproxen. A amerikai Nemzeti Egészség Intézet három éves vizsgálatot folytatott le annak megállapítására, vajon az Aleve a Celebrex véd-e az Alzheimer kór ellen. A hároméves vizsgálat során kiderült, hogy az Aleve 50%-al növelte meg az infarktus kockázatát a résztvevők körében. Dr. Mark Fendrick Michigan egyetem belgyógyász professzora szerint az összes szteroid gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapító, mint a Magyarországon forgalomban levő Aleve, Naproxen, Naprosyn, Advil, Nuroffen, Algoflex, Voltaren, Cataflam Diclofenac mind rendelkezik kardiovaszkuláris kockázatokkal, beszélve a gyomor bélrendszeri mellékhatásokkal. Amerikában évente 16 000 ember hal meg az aszpirin egy szteroid gyulladáscsökkentők okozta fekélyekben belső vérzésekben.
    Az egyetlen fájdalomcsökkentő, amely kifejezetten védőhatást fejt a szívre, az aszpirin, ezt sokan eleve azért szedik, hogy megelőzzék az infarktust trombózist.
    Az Aleve-vel kapcsolatban különösen felháborító, hogy miközben az amerikai Gyógyszerészeti Hivatal felhívásban fordult a lakossághoz, hogy a fentebb felsorolt fájdalomcsillapítókat csak igen indokolt esetben az Alevet napi maximum 400 mg-os (2x1 tabletta) adagban 10 napnál ne tovább szedje. A tíz nap is, a 400 mg is azonban csak statisztika, egy szem ugyanúgy okozhatja azt, amit tíz szem okozna! Ugye ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy napi ötször többet ne ugorjunk bunji-jumpingot. Mintha a gumikötél elsőre is szakadhatna el. Az Aleve Magyarországon vényre kapható egyik változata a Naproxen, amelynek van 500 mg-os kiszerelése is. Ajánlott szedése 2x1 tabletta, de az előírat szerint szükség esetén napi 1250 mg-ra is felvihető az adag. Miközben Amerika lakosságát bombázzák a figyelmeztető-elemző írások, nálunk a tv-reklámban Barátnő még mindig megköszöni Mártikának az Aleve-ajánlást, mely visszaadta neki a mozgás örömét, majd beleveti magát a habokba. Talán hamarosan kap majd egy újabb levelet, amely ezúttal sürgősen lebeszéli az Aleve szedéséről. Reméljük, akkor még él Barátnő el tudja olvasni Mártika levelét.

Tovább »

Jobb lenne, ha fájna...

• 2009-11-21 23:15:30

• kisorsy (hozzászólások: 0)

Elgondolkozott-e már azon, hány napig bírná ki víz nélkül? Élelem nélkül? A kérdés nagyon is fontos, hiszen az evés és az ivás alapvető lételemünk, ha elhanyagoljuk, ha nem veszünk magunkhoz elég ételt-italt, bizony súlyos következményekkel kell számolnunk, akár az életünk is lehet a tét-és ez nem túlzás! Míg étel nélkül 50 napig is képes életben maradni valaki, víz nélkül legfeljebb 6-7 napig bírja.

Köztudott, hogy élelmiszereink és italaink azok, melyeknek hordozniuk kellene minden szükséges anyagot ahhoz, hogy egészségesen élhessünk. Azonban-sajnos- nem tudják már betölteni ebbéli szerepüket. Kiegészítésre, vitaminpótlásra szorulunk. A vitaminok olyan tápanyagok, amelyek a szervezet egyensúlyban tartásához, a sejtek-, szövetek regenerálódásához, magához az immunrendszer normális működéséhez feltétlenül szükséges anyagok. Alap esetben, ha minden szükséges mikrotápanyagot (vitamin, ásványi anyag, nyomelem) megkapunk, nem kell számolnunk betegségek megjelenésével, hiszen immunrendszerünk el tudja végezni feladatait a vitaminok segítségével. Jelen írásunkban csak a vitaminokkal foglalkozunk. Baj csak akkor van, ha hiányt szenved a folyamat valamelyik alapvető elem kiesésével. A hiányt azonnal jelzi, csak az a kérdés, időben észre vesszük-e, vagy túllépünk rajta. Itt is-mint sok más dolognál – fokozatok vannak. Igazából az lenne jó, ha fájdalom jelezné a hiányt, mert akkor még idejében „észbe kaphatnánk”…

Először „csak” vitaminhiány mutatkozik, majd komolyabb tünetek, betegségek formájában ölt testet: ezek azok a bizonyos hiánybetegségek, melyek már komoly problémát jelenthetnek. Bár itt sem minden fekete-fehér – van enyhe és van súlyos hiányossági állapot.

Vitaminhiányt okozhat az elégtelen vitaminellátás, a vitamin felszívódási zavara, vagy olyan állapot, amikor a szervezet vitaminigénye valamiért megnövekszik, pl. fejlődő szervezetekben, szoptatáskor, várandóságkor, intenzív fizikai munkavégzéskor. Az antibiotikumok is okozhatnak vitaminhiányt, mivel a bélflórát alkotó baktériumokat is elpusztítják. Elégtelen táplálkozás következményeként könnyen felléphet hiányállapot. A helyes táplálkozásra, megfelelő vitaminbevitelre különösen a téli, hidegebb hónapokban kell nagyobb figyelmet szentelni. A leépülést nem könnyű észrevenni, mert lopakodva és észrevétlenül közelít.

 Ha szervezetünk egy vitaminból a szükségesnél kevesebbhez jut, először a vitaminraktárát üríti ki. Amikor elfogynak a vitamintartalékok, a vér vitaminszintje lesüllyed. A vitaminhiányra a vérszérum csökkent vitaminszintje hívja fel az orvos figyelmét. Állapotunk, közérzetünk ebben a stádiumban még teljesen normális lehet. A vitaminhiányra figyelmeztető első jelek lehetnek például: fáradékonyság, levertség, rossz közérzet, kimerültség, ingerlékenység, töredezett köröm, fénytelen haj, csökkent fizikai és szellemi teljesítmény, az ellenállóképesség csökkenése miatti gyakoribb megbetegedések.

Ezt követően lépnek fel a jellegzetes tünetek. A B12-vitamin hiánya esetén vészes vérszegénység alakul ki. Tartós C-vitamin hiányban a skorbut, B1-vitamin hiányában pedig a beriberi. A már kialakult betegséget a hiányzó vitamin bevitelével sem lehet teljesen visszafordítani. A vitaminhiány utolsó stádiumában végzetes tünetek mutatkoznak. Kezeletlenül minden vitaminhiány halálhoz vezet, hiszen a vitaminok életfontosságuk. Ezzel elérkeztünk magukhoz a hiánybetegségekhez.

Íme néhány hiánybetegség – a teljesség igénye nélkül: vészes vérszegénység, farkasvakság, agykárosodás, száj-, az ajak-, a bőr- és a nemi szervek károsodása,  az arc és a test ekcémája, nagyfokú kimerültség,  zsíranyagcsere-zavarok, kimerültség, fejfájás,  szédülés,  izomgyengeség, emlékezési zavarok,  az arc és a test ekcémája, nagyfokú kimerültség, zsíranyagcsere-zavarok , a vörösvértestek pusztulása, izomsorvadás, bizonyos anémiák és szaporodási zavarok, skorbut,angolkór, beriberi, Crohn-betegség, hipertireózis…

Tovább »

Megoldások...

• 2009-11-21 07:33:12

• kisorsy (hozzászólások: 0)

Hogyan őrízhetjük meg mégis az egészségünket, miközben a gyógyszerlobbi ugye "azon van", hogy félegészségben tartson bennünket - így biztosítva "felvevőpiacát"...?

A válasz igen összetett, de van megoldás..Először is: tegyük helyre a fejünket, jobban mondva a gondolattainkat. Ha pozitívan gondolkodunk, az már félsiker - ellenben ha negatívak vagyunk, az félig aláássa próbálkozásainkat.

Másodszor: tájékozódjunk. Ehhez nyújtok én egy kis segítséget..

Amikor úgy érezzük, betegek vagyunk, mert van valamilyen testi tünetünk, az első lépés, hogy elsétálunk az orvoshoz, bízva abban, ő majd megmondja, mi a baj, mit kell csinálni, hogy megszűnjenek a bajok. Az esetek túlnyomó többségében ez - látszólag - így is történik: orvos, diagnózis, gyógyszer....

Most nézzük meg, miért is lettünk betegek: Miután minden hagyományos gondolkodású orvos és egészségügyi szakember azt harsogja: együnk megfelelő mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt, étkezzünk vegyesen  és akkor egészségesek maradunk, joggal juthat eszünkbe, hogy  akkor miért is beteg annyi ember- köztük olyanok is, akik egészséges életmódot folytatnak, sportolók stb... Ők  - ugye - minden klasszikus kritériumot "teljesítenek", mégsem képesek megőrízni testi épségüket (az élsportolókrónál ez - sajnos - méginkább fennáll, ezt tapasztalatból tudom)..

Nos, aki kicsit utánna néz dolgoknak, rájön, hogy nem egészen igaz az,amit a "nagy" orvoslás szakavatottjai mondanak.

Tény, hogy zöldségeink és gyümölcseink mára –az ember pusztító életmódja miatt – jelentősen veszítettek beltartalmukból, általánosan 40% körüli ásványi anyag csökkenésről beszélhetünk(forrás: Trace Elements and Electrolytes Vol. 15. No. 2: 1998). Ez azonban csak az egyik gond. Emellett azt is tudnunk kell, hogy az étkezés mindennapi kockázat: amit elfogyasztunk szennyezett is. A tárolás, raktározás során a modern élelmiszerek további jelentős vitálanyag csökkenést szenvednek. Ennek elkerülése érdekében nagyon gyakran egészséget károsító, eltarthatóságot fokozó, állományt, színt, ízt, stb.-t javító adalékanyagokat (E-számokkal jelölt anyagokat ) is tartalmaznak. A haszonállat-tenyésztés intenzitásának fokozása sem eredményezte automatikusan a húskészítmények minőségének javulását. Elég, ha a termelékenység növelése érdekében használt növekedésserkentő hormontartalmú tápszerekre, vagy a biztonságfokozás (veszteségcsökkentés) célját szolgáló antibiotikumokra gondolunk.  Mindez azt jelenti, hogy töménytelen mennyiségben viszünk be a szervezetünkbe felesleges, de méginkább káros elemeket. Mindez azt eredményezi tehát, hogy pusztán azáltal, hogy táplálkozunk, feladatot adunk immunrendszerünknek, hogy kiszűrje a korábban említett mérgeket. Mindez azt is jelenti, hogy élelmiszereink nemhogy nem tartalmaznak megfelelő mennyiségű tápanyagot, de károsítják a szervezetet. Megdőlt tehát ez az elmélet is. Pótolnunk kell tehát ezeket az anyagokat külső forrásból: MUSZÁJ vitaminokat szedni, ha el akarjuk kerülni a betegségeket/ meg akarjuk tartani egészségünket. Ezzel kapcsolatosan álljon itt egy korábban megjelent cikkem:

A vitaminok olyan tápanyagok, amelyek a szervezet egyensúlyban tartásához, a sejtek-, szövetek regenerálódásához, magához az immunrendszer normális működéséhez feltétlenül szükséges anyagok. Alap esetben, ha minden szükséges mikrotápanyagot (vitamin, ásványi anyag, nyomelem) megkapunk, nem kell számolnunk betegségek megjelenésével, hiszen immunrendszerünk el tudja végezni feladatait a vitaminok segítségével. Jelen írásunkban csak a vitaminokkal foglalkozunk. Baj csak akkor van, ha hiányt szenved a folyamat valamelyik alapvető elem kiesésével. A hiányt azonnal jelzi, csak az a kérdés, időben észre vesszük-e, vagy túllépünk rajta. Itt is-mint sok más dolognál – fokozatok vannak. Igazából az lenne jó, ha fájdalom jelezné a hiányt, mert akkor még idejében „észbe kaphatnánk”…

Először „csak” vitaminhiány mutatkozik, majd komolyabb tünetek, betegségek formájában ölt testet: ezek azok a bizonyos hiánybetegségek, melyek már komoly problémát jelenthetnek. Bár itt sem minden fekete-fehér – van enyhe és van súlyos hiányossági állapot.

Vitaminhiányt okozhat az elégtelen vitaminellátás, a vitamin felszívódási zavara, vagy olyan állapot, amikor a szervezet vitaminigénye valamiért megnövekszik, pl. fejlődő szervezetekben, szoptatáskor, várandóságkor, intenzív fizikai munkavégzéskor. Az antibiotikumok is okozhatnak vitaminhiányt, mivel a bélflórát alkotó baktériumokat is elpusztítják. Elégtelen táplálkozás következményeként könnyen felléphet hiányállapot. A helyes táplálkozásra, megfelelő vitaminbevitelre különösen a téli, hidegebb hónapokban kell nagyobb figyelmet szentelni. A leépülést nem könnyű észrevenni, mert lopakodva és észrevétlenül közelít.

 Ha szervezetünk egy vitaminból a szükségesnél kevesebbhez jut, először a vitaminraktárát üríti ki. Amikor elfogynak a vitamintartalékok, a vér vitaminszintje lesüllyed. A vitaminhiányra a vérszérum csökkent vitaminszintje hívja fel az orvos figyelmét. Állapotunk, közérzetünk ebben a stádiumban még teljesen normális lehet. A vitaminhiányra figyelmeztető első jelek lehetnek például: fáradékonyság, levertség, rossz közérzet, kimerültség, ingerlékenység, töredezett köröm, fénytelen haj, csökkent fizikai és szellemi teljesítmény, az ellenállóképesség csökkenése miatti gyakoribb megbetegedések.

Ezt követően lépnek fel a jellegzetes tünetek. A B12-vitamin hiánya esetén vészes vérszegénység alakul ki. Tartós C-vitamin hiányban a skorbut, B1-vitamin hiányában pedig a beriberi. A már kialakult betegséget a hiányzó vitamin bevitelével sem lehet teljesen visszafordítani. A vitaminhiány utolsó stádiumában végzetes tünetek mutatkoznak. Kezeletlenül minden vitaminhiány halálhoz vezet, hiszen a vitaminok életfontosságuk. Ezzel elérkeztünk magukhoz a hiánybetegségekhez.

Íme néhány hiánybetegség – a teljesség igénye nélkül: vészes vérszegénység, farkasvakság, agykárosodás, száj-, az ajak-, a bőr- és a nemi szervek károsodása,  az arc és a test ekcémája, nagyfokú kimerültség,  zsíranyagcsere-zavarok, kimerültség, fejfájás,  szédülés,  izomgyengeség, emlékezési zavarok,  az arc és a test ekcémája, nagyfokú kimerültség, zsíranyagcsere-zavarok , a vörösvértestek pusztulása, izomsorvadás, bizonyos anémiák és szaporodási zavarok, skorbut,angolkór, beriberi, Crohn-betegség, hipertireózis…

Tovább »

Elgondolkodtató gondolatok...

• 2009-11-14 13:52:26

• kisorsy (hozzászólások: 0)

Olvasva a világhálón és egyéb médiumokban megjelenő elméleteket,nagyon nehéznek tűnhet eldönteni: kinek is higgyünk, mit fogadjunk el. Érdemes olyan fórumokat nézegetni,ahol vannak utalások, irodalomjegyzék, vagy konkrét kutatásokra- kísérletekre való hivatkozás.

Ez különösen igaz az egészésügyi témákban, mert megtörtnhet, hogy egy téves gondolat, tévhit miatt gondoljuk át addigi életvitelünket és építünk bele olyat,amit inkább kerülni kellene.Én személy szerint csakis hiteles forrásokkal foglalkozom, így biztonságosan tudok dönteni bármivel kapcsolatban. Ha valamit nem tudok leellenőrízni, azt kétkedve tudom csak elfogadni. Bejegyzéseimben is igyekszem ragaszkodni a hitelesség kritériumaihoz.

Szép hétvégét mindenkinek..

Tovább »

A kritikusokhoz...

• 2009-11-14 13:29:16

• kisorsy (hozzászólások: 0)

A bevezetőmben már említettem,hogy írásaim jelentős része információt közöl, tehát sok esetben olyan írások kerülnek bele a blogba, amiket intelligens, értelemes emberek írtak-de nem kell aggódni: lesznek saját tartalmak is...úgyhogy megkérek minden olyan emnert,aki személyeskedéssel próbálja rombolni a blogomat, hogy vegye ezt figyelembe! Mindenkinek lehet véleménye,hangoztathatja is, viszont azt nem szeretném,ha átmennénk egyfajta sárdobálásba..!

Köszönöm..

Tovább »

Más is látja,,,

• 2009-11-14 08:33:03

• kisorsy (hozzászólások: 2)

Soma Mamagésa írása is arról szól, hogy a test képes meggyógyítani magát,úgy lett "összerrakva"...Ha a lélek harmóniában van, a test képtelen beteg lenni...

Soma írása:

A gyógyszermaffia érdekében áll a tudatlanság

A tájékoztatás nagyon sok mindenkinek nem állt, és ma sem áll érdekében. Az emberek nagy többségében még mindig van egy gyermeki (sokszor már gyermeteg) jóhiszeműség. Évszázadokon át irányítottak bennünket, elhitetve vallási és társadalmi rendszerek által, hogy ne gondolkozzunk, ne kételkedjünk, majd megmondják nekünk: hogy csináljuk, hogy helyes. Épp ilyen birka módjára mennek leányok, nők, asszonyok százezrei, világszerte milliói nőgyógyászhoz.

Az elmúlt időszakban két olyan esemény is volt a környezetemben, ami bicskanyitogató.

Az egyik egy ismerősöm 16 éves kislánya, aki elmesélte, hogy másfél éve rendszeresen kimaradozik a menstruációja, erre elvitte őt az anyukája a nőgyógyászhoz, aki a szűz leánynak fogamzásgátlót írt föl, hogy a hormon majd helyrehozza a lányka havi ciklusát. Ja, majd a hormon megoldja... Szuper. Gratulálok!

Szerencse, hogy jó pénzért meg lehet venni a "gyógyulást"! Azt csak mellesleg jegyzem meg, hogy a híres Rudolf Streiner-i mondás, miszerint "beteg a gyerek, gyógyítsd meg a szülőt" jelen esetben mennyire igaz. Az anya elmeséléséből tudom, hogy több, mint 5 éve nem él szexuális életet, gimi óta együtt van a férjével, gyermekei apjával, és a 40 éves nő 35 éves kora óta nem pamlagon, hanem parlagon hever. Szemmel látható, ahogy el van benne akadva az életenergia áramlása, épp csak szivárog benne az élet. Nyilvánvaló, hogy ez a blokkolt nőiség kihat a lányára is. No de melyik gyógyszercégnek áll érdekében az önismeret, a lélek gyógyítása?

Ugyanez a helyzet a mesterséges megtermékenyítésnél is. Németországban a társadalombiztosítás fizeti a Hellinger terápiát, azaz a családállítást. Mivel rájöttek, hogy stresszeink, lelki sérüléseink, ezáltal a belénk ivódott negatív minták legnagyobb részét a családunkból hozzuk, és ez oldható, gyógyítható, ami hosszú távon nemcsak az egyének és családok, de ebből adódóan nyilván a társadalom érdeke is, ezért államilag támogatják ezt a nagyszerű módszert, aminek jelenleg egy év elteltével 96 százalékos sikerességet tulajdonítanak.

Ez a gyógyulás Magyarországon az egyre népszerűbb mesterséges megtermékenyítésnél egyáltalán nem érdeke az adott intézetnek, hiszen nekik nem abból jön a pénz, hogy a fizikailag egyébként szülőségre alkalmas emberek spontán módon megfoganjanak, hanem abból, hogy mindenféle lelki gyógyitás nélkül minél hamarabb elkezdődjön a hormonkezelés és beültetés procedúrája. Így hát a szülőségre vágyó párok tetemes többsége (hiába lenne alkalmas fizikailag a szülőségre), önismeret és generációs stresszoldás nélkül belevág a megtermékenyítésbe.

Nekem is van olyan házaspár barátom, akiknek az első gyermek mesterséges megtermékenyítéssel fogant, két és fél év múlva már magától jött a testvérke. Családállítással és kineziológiai oldásokkal nagy eséllyel az első is jöhetett volna magától. Ahogyan erre is van példám. Két barátnőm több, mint 10 évi "kísérletezés" után egy-két kineziológiai oldás után magától megfogant.

A mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó intézetekben elvétve az egy-két helyen levő egy-két pszichológust (amiről azt gondolom, hogy ez a módszer már nem elegendő a minél gyorsabb és hatékonyabb lelki gyógyulásra, ezáltal a spontán megfoganásra), az egészséges pároknál sem javasolják az önismereti és öngyógyító módszereket, amik közül tapasztalataim szerint a kineziológia és Hellinger terápia a leghatékonyabb.

A meddőség okaiként az egyik népszerű site a következőket említi:

"Az okokat sem kell sokáig kutatni:

- Higiénés viszonyok, tájékozatlanság

- abortuszok nagy száma, aránya (szövődményként meddőség lehet)

- nemi úton terjedő betegségek

- kitolódik az első szülés anyai életkora (megélhetés? karrier?)

- környezetszennyezés (Csernobil?)

Sorolhatnánk még sokáig..."

Ja. Sorolhatnák, de nem teszik, mert nem áll érdekükben.

A tudatlanság nem más, mint megvezethetőség, a gyógyszermaffia pedig még inkább rá fog erre menni az elkövetkező években. Itt az ideje felébredni, saját érdekünkben!

Tovább »

Egy kis comment...

• 2009-11-12 07:18:36

• kisorsy (hozzászólások: 0)

Az az igazság,hogy nem terveztem senkit sem "meggyőzni" az igazamról,de -azt hiszem-információt minden további nélkül adhatok és mindenki maga döntse el,mit fogad be belőle és mit nem...

A tény,hogy a gyógyszeripar napjainkra egyre vadabb módszereket használ piacszerzésre- és megtartásra,egy dolog. Viszont az, hogy ezekkel a én, a mások, akár a saját családom vagy a barátaim csládját betegítik meg,ne ad'j Isten...,na az nem mindegy. A pénz  nem számít, az csak egy eszköz...de az egészség..!!!!Az maga az élet!!

ÉN úgy gondolom, mindenkinek joga tudni, mi zajlik körülötte ahhoz,hogy megfelelő döntést tudjon hozni a saját életével kapcsolatban.  Bejegyzéseim kivétel nélkül tájékoztató jellegűek, mindenféle agitációtól mentesek. Nem kötelező őkezt olvasni, még kevésbé kötelező velük egyet érteni.

Tovább »

Szkeptikusoknak...csak tények

• 2009-11-11 22:43:08

• kisorsy (hozzászólások: 2)

A következőkben arra a tényre próbálom felhívni a figyelmet, hogy a gyógyszergyártás - mint az egészség helyreállításának feltüntetett intézmény - hogyan próbálja kielégíteni csillapíthatatlan profitvágyát. Tények következnek-bizonyított, publikált vélemények, megtörtént események.

Szendi Gábor: Tudományos botrányok a gyógyszeriparban.

Megjelent: Élet és Tudomány. 2005, júl. 22. 60(29):902-904.

(a megjelent változat gyógyszerneveket nem tartalmaz)

   Az utóbbi húsz évben a gyógyszerkutatás és gyártás döntő részben profitorientált iparággá nőtte ki magát, míg a független, kormányok által támogatott kutatások teljesen háttérbe szorultak. A gyógyszeriparág feletti kontrolt gyakorlatilag egyedül az állami kézben tartott gyógyszerengedélyezési eljárás jelenti, ám az elemzések és az újabb és újabb botrányok azt jelzik, hogy ez a szisztéma nem tudja megvédeni a fogyasztót a növekvő piaci verseny miatt egyre rövidebb fejlesztési és tesztelési idő után piacra dobott gyógyszerek veszélyeitől.

    Úgy tűnik, a világ most kezd szembesülni azzal, hogy a profitorientált gyógyszeripar ugyanúgy kíméletlenül a nyereségre tör, mint bármely más iparág, és amikor milliárdokról van szó, akkor semmi sem drága. Nem várható, hogy a gyógyszeripar valamiféle nemes eszmék jegyében önkontrolt gyakoroljon, és milliárdos fejlesztések után lemondjon egy nagy hasznot ígérő gyógyszer piaci bevezetéséről csak azért, mert a klinikai vizsgálatok a beteg szempontjából várható előnyökkel szemben irreálisan nagy kockázatot mutatnak. Az alábbiakban - sok esetből néhány példát kiragadva- illusztrálom, hogy a fenti aggodalmak nem túlzottak.

Amikor a fájdalmat mintha elvágták volna

    2004 az orvostudomány fekete éve: a Merck, Sharp & Dohme gyógyszercég az 1999-ben bevezetett Vioxx nevű fájdalomcsillapító gyógyszerét, mely az un. cox-2 bénítók családjában tartozik, önként visszavonta a piacról, mert a szedésével járó 3-5-szörös infarktus és agytrombózis kockázatot tovább már nem lehetett tagadni. Dr. David Graham az amerikai gyógyszerengedélyezési hivatal (FDA) szakértője szenátusi meghallgatása során kijelentette, hogy "ez a legnagyobb gyógyszerbiztonsági katasztrófa országunk és a világ történetében". A Vioxx négy éves forgalma alatt Amerikában kb. 140 000 infarktus és sztrók következett be a gyógyszer mellékhatásaként, ami messze meghaladja a '60-as évek emlékezetes Contergan botrányát, amikor is 10 000 gyermek született végtaghiányosan. Egy francia vizsgálat szerint a Vioxx szedése következtében 27 000 francia kapott infarktust. Egyes becslések szerint négy év alatt összesen 55 000 ember halt meg a Vioxx mellékhatásába. Valójában az áldozatok igazi számát nem tudni, hiszen az izületi fájdalmak idős korban a legjellemzőbbek, és mivel ebben az életszakaszban a szív és érrendszeri katasztrófák bekövetkezését természetesebbnek tekintik az orvosok, ez elfedi az oki kapcsolatot egy esetleges infarktus és a Vioxx szedése közt. Akkor lett csak igazán nagy a felháborodás, amikor az is kiderült, hogy a hatalmas kockázatról a gyógyszercég saját vizsgálataiból már a piaci bevezetés előtt tudott, csak egyszerűen eltitkolta. Dr Gurkipal Singh a Standford egyetem professzora e-mailekkel bizonyította, hogy a Merck, Sharp & Dohme kutatói 1997-ben egymás közt vitatták meg a kardiovaszkuláris kockázatot. Belső utasítások kerültek elő, melyben a cég orvoslátogatóit kioktatta arra, hogy ha a kardiovaszkuláris veszélyekre valamely orvos rákérdezne, a választ meg kell kerülni. Az FDA ezek után felülvizsgálta a más cégek által kifejlesztett és forgalmazott cox-2 bénító vegyületcsoportba tartozó fájdalomcsillapítókat. Dr. Curt Furberg és munkatársai több vizsgálat metaanalízise alapján kimutatták, hogy a Pfizer Bextra nevű fájdalomcsillapítója 2.2-szeresére növeli az infarktus és sztrók veszélyét. Az FDA először a Bextra reklámozását tiltotta meg, majd idén a szert kivonták a forgalomból. A más néven Magyarországon is forgalmazott Celebrex kapcsán az amerikai Nemzeti Rák Intézet vizsgálata mutatta ki, hogy 2-3.4-szeresére növeli az infarktus és sztrók kockázatot. Amerikában ezek után minden fájdalomcsillapítóra gyanakodva kezdtek nézni, s az elemzések bizonyították a félelmek jogosságát: még az abszolút biztonságosnak hitt vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók is - ha kisebb mértékben is - de fokozzák az infarktus és trombózis kockázatát. Az FDA felhívásban fordult a lakossághoz, hogy a nálunk is erősen reklámozott Aleve márkanevű szabadforgalmú fájdalomcsillapítóból maximum napi két tablettát (összesen 400 mg-ot) szabad legfeljebb 10 napig szedni, mert mint az Amerikai Nemzeti Egészség Intézet három éves vizsgálata bizonyította, az Aleve 50%-al növeli az infarktusveszélyt.

Halálos reflux?

    A reflux* és gyomorégés természetesen nem halálos, de a kezelésébe bele lehet halni.

   A Propulsidot (nálunk Coordinax) 1993-ban törzskönyvezte az FDA annak ellenére, hogy a vizsgálatokban a betegek 2.4%-ban szívritmuszavart okozott és nyolc, hatévesnél fiatalabb gyerek meghalt. A szert gyártó Jannsen azt állította, hogy nem a Propulsid okozta az olykor halálos tüneteket. A szer hatására megnyúlhat az un. QT idő*, ami szívritmuszavart, ill. hirtelen szívhalált okozhat. Raymond J. Lipicky FDA szakértő éppen az engedélyezés évében, 1993-ban írta le a Journal of Cardiology-ban, hogy ha egy szer megnyújtja a QT időt, és ez a szer nem életmentő gyógyszer, akkor nincs létjogosultsága a piacon. Minden 3-5000 ember közül egy veleszületetten megnyúlt QT szindrómában szenved, ami normál EKG vizsgálattal nem is mindig ismerhető fel. Az ilyen személyeknél a Propulsid szedése kiemelt kockázatot jelentett. Az FDA 1994-ben, bár már 19, a Propulsid szedéssel kapcsolatba hozható gyermekhalálról tudtak, engedélyezte a Propulsid gyermekeken és csecsemőkön való tesztelését. A vizsgálat során egy 9 hónapos csecsemő meghalt. Dr. Lilia Talarico FDA alkalmazott egy belső levélben további három gyermekhalálra hívta fel vezetői figyelmét és javasolta a szer gyermekeknél való betiltását, de az FDA nem látta bizonyítottnak, hogy a Propulsid okozta a haláleseteket. 1998-ban, miután Clinton elnöknél a Propulsid hatására szívritmus zavar lépett fel, az FDA levelet intézett az orvosokhoz, hogy a szer csak akkor alkalmazható gyomorégés ellen, ha már semmi más nem használ. Ugyanebben az évben az angol gyógyszerészeti hivatal megtiltotta a szer 12 év alatti alkalmazását. A szert végül 2000-ben Amerikában betiltották, addigra hivatalosan 371 szívritmuszavar történt, ebből 111 halállal végződött. Az ilyenfajta adatokat azonban általában tízzel-százzal szokás felszorozni, ugyanis vizsgálatokból tudjuk, hogy a mellékhatásoknak csak töredékét ismerik fel és jelentik. Mivel csak Amerikában hét év alatt 30 millióan szedték a szert, a halálesetek száma alábecsültnek tűnik. Erre utal az is, hogy 2000 januárja és márciusa között, vagyis mindössze három hónap alatt 23 halálesetet regisztráltak. Ekkor ugyanis már ismert volt a szer veszélyessége. A Propulsidot hazánkban Coordinax néven 2004-ig (!) forgalmazták, igen népszerű szernek számított, s a gyógyszerleírásban csecsemőkori reflux betegségben is javasolták, holott Amerikában hivatalosan csak felnőttkori használatra törzskönyvezték. A gyógyszermellékhatások leírásában - az amerikai betiltás után! - csupán annyi szerepelt, hogy a szer alkalmazása során ritkán QT idő megnyúlásról számoltak be, de nem bizonyított, hogy a gyógyszer okozta ezeket.

Koleszterinszint csökkentéstől az izomsejtszétesésig

    Az a feltevés, hogy a vér magas koleszterinszintje oki kapcsolatban áll a szív és érrendszeri halálozással, vezetett el a koleszterinszint csökkentő gyógyszerek kifejlesztéséhez. A legmodernebb vegyületcsoportot az un. sztatinok jelentik e téren. A Bayer 1998-ban jelent meg a piacon Baycol nevű szerével, melynek kapcsán az első halálesetet 2000-ben regisztrálták. A mellékhatás lényege, hogy kb. minden ezredik embernél a szer hatására az izomsejtek fokozatosan szétesnek, ennek első jelei az izomfájdalmak. Majd a véráramba került fehérjék veseelégtelenséget okoznak, és ez a halál közvetlen kiváltója. A mellékhatás felismerését követően ismét huzavona kezdődött, vajon indokolt-e a szert bevonni, vagy elég a figyelmeztetés. Az első jelentett eset után, az 2001 augusztusában megtörtént visszahívásig további harminc ember halt meg Amerikában. Az össz haláleset számot 200-ra becsülik, de számolnunk kell azzal, hogy becslések szerint minden századik embernél a szer hatására májkárosodás lépett fel. Független szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a jelenleg forgalomban lévő koleszterinszintcsökkentő gyógyszerek többsége szintén sztatinvegyület.

    A történetek csupán kiragadott példák. Amerikában és a világban az utóbbi 10 évben körülbelül 10-15 gyógyszer kellett visszavonni, mert piacra kerülésük után derültek ki halálos mellékhatásaik. Mindegyik történetben jellemző, hogy a gyártó cég a visszavonás pillanatáig bagatellizálni igyekezett az életveszélyes mellékhatások jelentőségét, a gyógyszerhatóságok pedig erőtlenek voltak. Ennek oka nyilvánvaló: milliárdos érdekeket esetleg alaptalanul sérteni komoly következményekkel járhat. Ám az ilyen ügyekben mutatott hivatalos óvatosság sok-sok ember életébe kerülhet. A betegek pedig - nem ismerve a kockázatokat - ki vannak szolgáltatva annak, hogy a hátuk mögötti huzavonában végül mire jut a gyógyszeripar és a gyógyszerhatóság.

A harmadik vezető halál ok

 Egy 1995-ös felmérésben Jeffrey Johnson végzős orvostanhallgató és J. Lyle Bootman professzor az egész világot felkavaró adatokat tártak fel. Eredményük szerint 1995-ben az összes amerikai kórházi felvétel 17% -a az orvos által adott gyógyszer mellékhatásának következménye volt Ez kilenc millió kórházi beutalást jelentett, melyből 198 ezer halállal végződött.

    Eileen G. Holland és munkatársainak Drug-Induced Disorders-ben megjelent 1997-es elemzése szerint a gyógyszerek mellékhatása miatt évente 180 000 amerikai hal meg

    Barbara Starfield elemzése 2000-ben jelent meg a Journal of American Medical Association-ban. Eszerint Amerikában az előírás szerint szedett gyógyszerek következtében 106 000 ember hal meg évente.

   . E számok az amerikai évi halálozás 5-10%-át jelentik, és szakemberek úgy kalkulálnak, hogy Amerikában a harmadik vezető halál ok a gyógyszermellékhatás!

Az új helyzet új megoldást követel

    A megdöbbentő történetek és statisztikák fényében jogos a kérdés: hogy alakult ki ez a helyzet, mit lehet tenni ellene?

    Szakértők arra mutatnak rá, hogy a gyógyszerpiacon élesedő versenyben a gyógyszercégek abban érdekeltek, hogy egy adott gyógyszerrel minél előbb piacra lépjenek, ezáltal lerövidül a kísérleti fázis, és a gyógyszerek igazi mellékhatásaira csak évekkel a piacra kerülésük után derül fény. A gyógyszeripar, mint az idézett példákban is, a gyógyszer veszélyességének eltussolásában érdekelt, mert minden újabb hónap piacon maradás százmilliókban mérhető forgalmat jelent. Napjainkban szemtanúi lehetünk annak, ahogy a gyógyszeripar - hasonlatosan más tőkecsoportosulásokhoz-, behatol a politikai szférába, befolyást gyakorol az egészségügyi kormányzatok döntéseire. Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a gyógyszeripar komoly torzító hatást gyakorol az orvostudományi kutatásokra, az orvostudományi publikációs tevékenységre, és a mindennapi orvoslás gyakorlatára. A gyógyszeripari cégek a legkülönfélébb módszerekkel próbálják a gyakorló orvosokat arra rávenni, hogy az általuk gyártott gyógyszert írják fel betegeiknek. Ennek érdekében minden egyes orvosra átlagosan 16 000 dollárt költ évente a gyógyszeripar.

    A világ fejlett országai komoly válsággal néznek szembe, amelynek megoldása nyilván nem az innovatív tőke elrettentése, hanem a gyógyszer-törzskönyvezési és gyógyszerbiztonsági szabályozás szigorítása, és a gyógyszeripar szponzorálási és reklámtevékenységének korlátozása volna.

Lexikon:

FDA: Food and Drug Administration, az amerikai gyógyszerengedélyezési hivatal

QT idő: Az EKG -ban a szív aktív munkáját jelző szakasz kezdő és végpontja közötti időintervallum.

Reflux: a savas gyomortartalom a nyelőcsőbe visszajutva égő érzést, ill. a nyálkahártya felmaródását okozhatja

Tovább »

Egészségügy helyett betegségügy...

• 2009-11-07 12:34:47

• kisorsy (hozzászólások: 5)

Ülök a széken, és gondolkodom..Azon töröm a fejem, hogyan lehetséges az, hogy a szomszéd fiú, aki mindössze 21 éves, vérrákkal a szervezetében azzal kell hogy foglalkozzon, hogyan/ mivel töltse az idejét....hiszen nem tudni, "mennyi van még hátra"...!!...Ahelyett, hogy az éppen aktuális randi, buli vagy éppen a tanulás kötné le a figyelmét, olyan problémával kell szembenéznie, amilyennel még egy idős embernek is nehéz, nemhogy egy éppen csak felnőtté váló fiatal embernek...Hogy lehet??? Hiszen olyan fejlett már az orvostudomány, annyi betegséget tudnak már gyógyítani és egyáltalán: valóban természetes dolog, hogy emberek idejekorán megbetegszenek és-sok esetben-meg is halnak???

Nem hagy nyugodni a kérdés, de nem vagyok ezzel egyedül...nagyon nem!!! 

Egyre többünket érdekel, miért van annyi betegség, miért nem tudják őket gyógyítani, miért annyira nehéz manapság igazán egészségesnek lenni...

A válasz nem is olyan egyszerű. Sokféleképpen magyarázható, méginkábbfélreértelmezhető. Egy dolog biztos: ebben is - mint mindneben - érdekeket kell keresni. Nade ki(k)nek az érdeke, hogy betegek legyünk és - lehetőleg - azok is maradjunk? Milyen módon lehet őket megkerülni? 

Ezen dolgokra kresem a válaszokat...íme egy lehetséges válasz....:

Magyari Zoltán

Nincs többé egészség!

A gyógyszergyárak és az orvosok rendszeresen új betegségeket fedeznek fel. A korgó gyomor, a szexuális érdeklődés hiánya, a menopauza inkább normális jelenségeknek tekinthetők. Marketing eszközökkel azonban lehet mást is sugallni. Egészséges emberek is hozzájárulnak a gyógyszeripari termelés növekedéséhez.

Ez a bevezető rész adja meg a Der Spiegel 2003. augusztus 11-i számában megjelent, Erfundene Krankheiten (kitalált betegségek) című tanulmány alaphangját. A cikket a Dr. Rath Foundation jegyzi, amely alapítvány a krédójában foglaltaknak megfelelően az egészségért, a békéért és a társadalmi igazságosságért száll síkra. Belátható időn belül tehát nem marad munka nélkül, csak győzze. Internetes fejlécükön elgondolkoztató kérdést tesznek fel: miért csak az emberek kapnak szívrohamot, az állatok miért nem?

A bevezetőben leírt súlyos szavakkal jellemzett helyzettel nekünk is szembesülnünk kell, ez nemcsak német, sőt nemcsak nyugat-európai (euroatlanti?) probléma. Talán a folyamat kevésbé feltűnő, tekintettel arra, hogy sokkal több beteg emberrel léptünk be 13 évvel ezelőtt a demokráciák közé, mint amennyi a demokratikus államok közösségét jellemezte. Mindennapi tapasztalat, hogy nemcsak a gyógyszerválaszték nőtt meg a már ismert terápiás területeken, hanem új területek új gyógyszereivel is bővültünk, nem beszélve a hihetetlenül gyorsan terjedő gyógyhatású készítményekről, táplálék-kiegészítőkről. Azt már eddig is tudtuk, hogy az ún. fenntartható fejlődésnek ára van, mint pl. az egyre súlyosbodó környezetszennyezés, azonban azt is látnunk kell, hogy az egészségünk is benne van az árban.

A továbbiakban a tanulmányban foglaltakat ismertetem. Fel kell hívni a figyelmet azonban arra, hogy az eredeti cikk tele van hivatkozásokkal, a források megnevezésével: főleg német személyek, cégek, cégcsoportok, újságok, tudományos és nem tudományos társaságok nevével. Mivel ezek a nevek valószínűleg érdektelenek a magyar olvasó számára, az ismertetésben nem szerepelnek.

Történelmi példa van arra, hogyan lehet egészséges embereket beteggé tenni. A huszadik század húszas éveiben Dr. Knock francia orvos módszerét nyilván sokan tanulmányozták. Az orvos jelszava a következő volt: „Minden egészséges ember beteg, csak még nem tud róla.”

Nem áldásos tevékenységét egy hegyi faluban kezdte el, ahol egészséges emberek éltek. Az öreg doktor, akitől a praxist örökölte így fogadta: a lehető legjobb helyre jött, kiváló páciensek laknak erre, békében fogják hagyni. Doktor Knocknak azonban ez a helyzet nem tetszett. Azon kezdte törni a fejét, hogyan gyakorolhatja szakmáját egészséges embereken. Mit írjon nekik elő? Rábeszélte a tanítót arra, hogy tartson előadásokat a lakosoknak a mikroorganizmusok veszélyeiről. Ezután behívatta őket egy ingyenes konzultációra, és megvizsgálta őket, tényleg egészségesek-e. Közben elmesélte, hogy az utóbbi években sokféle betegség terjedt el az egyébként olyan egészséges környezetben is, mint ez a falu. A váróterem megtelt. Knock különféle betegség tüneteket fedezett fel, és a naiv embereket rábeszélte arra, hogy állandó orvosi felügyeletre van szükségük. Többeket ágyba parancsolt, és csak vizet engedélyezett nekik. Rövidesen a faluból egy nagy kórház lett, a gyógyszerész és a kocsmáros is meggazdagodott. Ugyanis a korcsmában rendezték be a sürgősségi kórházat. Doktor Knock büszkén nézett körül, amikor 250 betegszobában egyszerre 250 beteget hőmérőzhetett.

1923-ban egy párizsi színházban háromfelvonásos színdarabot tűztek műsorra amely az alábbi címet viselte: „Knock, avagy az orvoslás diadala ”. A darabnak olyan nagy sikere volt, hogy ezt a témát később több változatban megfilmesítették. Doktor Knock ma is él és hat. Gyógyászati módszere az élet szerves részévé vált.

Az utóbbi években háború indult az egészség és az egészséges emberek ellen. A gyógyszeripar úgy akarja eddigi fejlődési ütemét fenntartani, hogy minden embert betegnek tekint. A globális gyógyszergyárak – összefogva az orvosok nemzetközi szervezeteivel – újra meghatározták az egészség fogalmát. Mindazon természetes változást, ami életünk folyamán elér bennünket, górcső alá vették, és ha csak egy icipici eltérést találtak a teljesen normálistól, azt betegségnek kiáltották ki. A gyógyszergyárak befolyásuk alá vonják a kórházakat, klinikákat, hogy minél nagyobb legyen a piacuk. Nem nehéz felfedezni a hazai kórház privatizáció mögött rejlő hátsó gondolatokat.

Az újonnan felfedezett betegségeket gyakran szindrómának nevezik. A „Sisi szindrómát” a hajdan élt Erzsébet osztrák császárnéról, magyar királynéról nevezték el, úgy gondolván, hogy ő tipikusan ezt a betegséget testesítette meg. Az elnevezést 1998-ban egy PR (public relation) cég találta ki. A betegség depressziós tünetekkel jár, és pszichotropikus gyógyszerekkel kezelhető. A médiumok szerint – melyek közlik a tüneteket is – kb. hárommillió német szenved ebben a kórban. A panaszokról kézikönyvet állítottak össze. A Sisi-szindrómát részlegesen depressziós állapotnak tüntetik fel, de ezt az orvosok még nem mindenben helyeslik.

Több millió középkorú férfi szenved az „idősödő férfi szindrómában”, vagyis elérte a férfi menopauzát. A betegség kitalálói nagy arányú offenzívába kezdtek. Több intézet, PR cég, reklámügynökség segített elterjeszteni azt a nézetet, hogy a férfi menopauza komoly betegség. Ez a szindróma a korosodás jele. A kétféle hormonális gyógyszert óriási kampányt követően sajtó tájékoztatón is ismertették 2003 tavaszán. A gyógyszergyárak szerint a 60 évet elért férfiak 20%-ának vannak olyan tünetei, amely tesztoszteron hiányára utal. Itt kell megjegyezni, hogy hasonló témában nálunk is megjelentek óriás plakátok telefonszámmal, de konkrét termék megnevezés nélkül. A „terápia előtt” és „terápia után” típusú fényképekhez szöveg is tartozott. Ez a hatásvadász reklámkampány mindenesetre ízelítőt adott abból, ami tőlünk nyugatra történik, és amiről ez a cikk is szól.

Az orvosi diagnosztika nagy arányú fejlődése is hozzájárult ahhoz, hogy új betegségeket lehessen kimutatni. Elterjedt vélemény, hogy minden betegségre van orvosság, és minden gyógyszerhez kell legyen betegség. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzék, fel kellett találni a „betegségkereskedést”. A betegségek kitalálói sok pénzt keresnek egészséges embereken, ha rá tudják őket beszélni arra, hogy betegek. Társadalmi problémákat, hobbi szintű szenvedélyeket, eltitkolt depressziós tüneteket, menopauzát, érzékeny beleket stb. lehet úgy beállítani, mint eddig nem kezelt panaszokat, rendellenességeket.

Sokszor az orvos-specialisták nemcsak a gyógyszergyártókkal, hanem a páciensekkel is együttműködnek a médiakampány fenntartásában. A kampányban részt vesznek az orvosi szakfolyóiratok is. Jellemző megállapításuk pl. „a 45 éven felüliek kétharmada könnyen kaphat szívrohamot”. Megállapítják, hogy több mint hárommillió német állampolgár szenved „krónikus kimerültség szindrómában”. A helyes táplálkozással foglalkozó szervezet pedig kijelenti, hogy Németországban mindenki vitaminhiányban szenved.

Egy professzor és egy PR cég szerint minden ötödik apa találkozott már a „ketrecbe zárt tigris szindrómával”. A szindróma jellegzetes tünete, hogy a benne szenvedő elveszíti a tisztánlátását, állandóan veszekszik, úgy viselkedik, mint egy ketrecbe zárt tigris. A professzor pszichotronikus gyógyszerei azonban segítenek a bajon, az agy visszanyeri egyensúlyát.

A népesség 51%-a szenved életminőség-csökkenést eredményező tünetektől, mint pl. a gyomorégés. Egy klinika becslése szerint 822595 ember izzad túlságosan, mely tünet szintén orvosi felügyeletet igényel. Természetesen minderre van orvosság.

Mallorca szigetén találták fel a szabadidő betegséget, amiben azok szenvednek, akik képtelenek relaxálni, és semmittevéssel tölteni az idejüket. Hiába a gyönyörű táj, ők mégis „paradicsomi depresszió” hangzatos címre hallgató betegségben szenvednek. Tünetei: fáradtság, fejfájás, végtagfájás. Egy Spanyolországban élő orvos szerint ezeknek a betegeknek pszichoterápiára van szükségük.

A női magazinok arra bíztatják az olvasóikat, hogy nőgyógyászati felügyelet alatt éljenek fiatal koruktól egészen idős korukig. A fiatal leányok minden találka előtt kérjenek tanácsot, mivel a szexuális élet fizikai panaszokkal van tele. A kismamák 72,2%-ánál lelhető fel terhességi kockázat. Érdekes módon a kockázatok száma a nőgyógyászok számával együtt növekszik. Kitalálták a „premenstruális szindrómát” ami ellen a havi periódus előtti napokban ösztrogén tartalmú gyógyszereket ajánlanak. Ezt minden negyedik 40 év feletti nő szedi, pedig ennek szükségességét tudományosan nem támasztották alá.

Ha egy betegség széles körben elterjedt, a páciensek és az egészségbiztosítók zokszó nélkül fizetnek a gyógyszerekért és a terápiáért. Az egészségügyi rendszer folyamatban lévő reformja sem lép fel a kitalált betegségekkel szemben, pedig aláássák a szociális biztonságot, nem védik a becsapható embereket, a receptért fizetőket. Az egészségügyi rendszert növekvő költségek terhelik, míg a gyógyszeripar nagy üzletet csinál. 2002-ben, a pénzügyi válság évében a gyógyszeripar 13%-os nyereséget tett zsebre. Itt kell megjegyezni, hogy nálunk az egészségügyi rendszer működtetése kapcsán ez a probléma a nyilvánosság előtt még nem jelent meg. Nem zárható ki azonban az, hogy a háttérben folyó tárgyalások témái között már szerepelt.

A nagy gyógyszergyárak többet költenek marketingre, mint kutatásra. Ausztráliai példa az anti-depressziós Auroix, amit az ijedtség, visszahúzódás tünetekkel jelentkező társadalmi fóbia elleni gyógyszerként reklámoznak. Van olyan vélemény, hogy ezen tünetekkel több mint egymillió ausztráliai rendelkezik. Ők viselkedésterápiára és gyógyszeres kezelésre szorulnak. Ez a fóbia a valóságban jóval ritkábban fordul elő, mint ahány emberrel ezt el akarják hitetni.

Ha az összes statisztikát figyelembe vesszük, kiderül, hogy mindegyikünk legalább 20 betegségben szenved. Ez természetesen túlzás. Számos orvost azonban zavar a betegségek növekvő számának trendje. Vannak viszont professzorok a német egyetemeken, akik a gyógyszergyárak szolgálatába szegődnek, hogy az emberek véleményét a nekik megfelelő módon formálják. Ezeket az embereket gúnyosan „bérelt szájak”-nak nevezik. Akár 3000-4000 eurót is kaphatnak egy-egy előadásért, vagy azért, hogy sajtó tájékoztató útján győzzenek meg embereket betegségekről és gyógyszerekről. Ma már nem létezhet tudományos konferencia gyógyszergyárak pénzügyi támogatása nélkül. A tudományos kutatás ázsiója csökken.

PR vállalkozások adatokat gyűjtenek a népesség egészségügyi állapotáról. Ezeket a mintavételi adatokat extrapolálják a teljes népességre. Így egy-egy betegség előfordulása sokszor véletlen becslésen alapul.

Egy német pszichológus kiderítette, hogy egy meghatározott területen csaknem egymillió gyerek szenved egy pszichiátriai betegségben. A betegségnek az „ADHS szindróma” nevet adta. (Attention Deficit Hyperactivity Syndrome magyarul Figyelem Hiányos Túlmozgékonyság.) A pszichológus nem tudta megállapítását számokkal alátámasztani. Egy szakmai folyóirat szerint nincs túl sok izgő-mozgó gyerek, viszont kétmillió felnőtt tekinthető már-már kórosan túl aktívnak. Egy gyógyszereket reklámozó cég mesét írt Hippihop, a polip címmel. A mesebeli polip egy nagyon mozgékony állat, amely „egyszerre van több helyen”, és emiatt kellemetlen kimenetelű kalandokba bonyolódik. Szerencsére Teknőc Doktor tudja a megoldást, ami egy kis fehér tabletta.

A kozmetikai sebészet is tartalmaz újdonságokat. Szélhámosság-gyanús gyógymód a vaginát fiatalító lézer. Németországi és ausztriai klinikák hirdették meg ezt az eljárást, amely véleményük szerint képes jelentősen fokozni a szexuális életet, visszaadva a fiatalkor élményét. A kérdésekre azonban sokszor homályos válaszok érkeztek.

Egy ausztrál kritikus a betegségkereskedelem öt válfaját írja le.

· Természetes életfunkciókat orvosi esetnek adnak el. Ide sorolja pl. azt az esetet, amikor egy PR-cég hajhullás elleni kampányt indított, mivel ez minden harmadik férfinál előfordul. A kampány annyira hatásos volt, hogy még pánikreakciókat is kiváltott, pl. valaki félt, hogy emiatt nem kap meg egy állást.

· Gyakran előforduló tüneteket betegségnek adnak el. Ilyen tünet pl. az impotencia, amely megdöbbentő méreteket öltött a Viagra bevezetése óta.

· Személyes és társadalmi problémákat adnak el orvosi esetként. Sajnos jól állunk olyan elméletekből, mely szerint nincs egészséges ember. Nagy a veszélye annak, hogy a pszichiátriai gyógyszerek az egészséges emberből beteget csinálnak.

· Kockázatokat adnak el betegségnek. A kockázati tényezőkkel történő bűvészkedés felgyorsult az utóbbi években a genetikai eredményekre való hivatkozással. Mintha a gének maguk jelentenék a betegségek bekövetkezésének növekvő valószínűségét. Lehet, hogy valamiféle betegséggének lesznek felelősek a társadalmilag elfogadhatatlan viselkedésért. Meg kell jegyezni, hogy a gyógyszergyáraknak érdekében áll ezen a területen a ködösítés, hiszen a létük foroghat veszélyben.

· Enyhe szimptómákat számos betegség előjelének állítanak be, így pl. a bélműködéssel kapcsolatos normális jelenségeket. A különösen asszonyoknál fellépő panaszok pszichoszomatikus jellegűek.

A gyógyszer iránti érdeklődés felkeltéséhez szükséges, hogy piacra dobják. Addig a gyógyszerrel foglalkozó cégek munkáját titok övezi. Bizalmas anyagokat ritkán hoznak nyilvánosságra. Egy angol orvosi folyóirat azonban kivételt tett. Egy PR-cég gyógyászati oktatáshoz tervezett programot, amelynek az volt a célja, hogy a belek érzékenységét gyakori és súlyos betegségnek tüntesse fel. Így akarták támogatni egy ausztrál cég által piacra dobott gyógyszert, az Alosetront. A PR-cég nagyszabású marketing akciót indított el. Több újságban hirdettek, több véleményformálásra alkalmas interjút közöltek. Különböző orvosi szervezetek, gyógyszerészek, nővérek, páciensek véleményét közölték, hogy bebizonyítsák az „érzékeny belek szindróma” valóban klinikai eset.

Akad néhány pszichiáter, aki nagy képzelőerőről tesz tanúbizonyságot, ha új betegséget kell kitalálni. Így született meg az új mentális betegségek csoportja. Divatos lett a „premenstruális dysphoria”. A növekvő panaszok hatására egyre több pszichotropikus gyógyszer fogy. Ezen a területen verseny folyik a nőgyógyászok és a pszichiáterek között. A nőgyógyászok a hormonális gyógyszereket ajánlják, míg a pszichiáterek a pszichotropikus szereket. Ez utóbbiaknak, úgy tűnik, jobb a gyógyszergyári kapcsolatuk. Egy svájci pszichiáter szerint azonban az új mentális betegségek a normális életben előforduló változások közé tartoznak. Ilyen jelenség pl. a teljesen hétköznapi bánat, szomorúság. A pszichiáterek antiszociális személyiségekről, alkalmazkodási rendellenességekről beszélnek, ami szerintük kóros állapot. Az SSRI-nek nevezett serotonin tartalmú gyógyszer kombinációk alkalmasak a szomorúság, aggódás, feloldására. Ilyen pl. a Prozac (Fluctin) kapszula. Az SSRI hatásának tulajdonítanak azonban az utóbbi években megjelent egyes rendellenességeket, mint pl. szorongás, pánik, kényszerképzet. Az SSRI és a hasonló anyagok több szempontból is megváltoztatják az emberi viselkedést. 2000 elején 27 különféle anyag felhasználásával folytak ipari fejlesztések az aggódásos rendellenességek elleni küzdelemhez. A mentális betegségek sok szimptómájának leírása annyira ködös, hogy bárki rámondhatja: Egek, ez én vagyok. A lakosság 58%-a szenved egy időben valamiféle személyiségi zavarban. A mentális betegség normális állapot.

Egészségünk egyik meghatározójává vált a koleszterinszint. A koleszterin felső határértéket úgy határozták meg, hogy a népesség kisebb hányada rendelkezik normális, nagyobb hányada abnormális értékkel. Németországban teljesen normális állapot, ha valakinek a koleszterinszintje abnormális. A vizsgált személyek 75%-ánál tapasztaltak emelkedő koleszterinszintet. Bajorországban 100 ezer emberen végeztek mérést, és azt tapasztalták, hogy az átlagos koleszterintartalom 260 milligramm egy deciliter vérben mérve, ezzel szemben 13 orvos professzor által kidolgozott és elfogadtatott felső határérték 200 milligramm. Itt kell megjegyezni, hogy nálunk más mértékegység (millimol per liter) is használatos. A számítógépes feldolgozás intervallumot kezel. Mind az alsó, mind a felső értékhatár időről időre változik.

Különböző orvosi szervezetek – mint pl. a magas vérnyomás megszüntetése céljából alakult liga – harcolnak azért, hogy minden egyes orvoshoz forduló személy koleszterinszintjét mérjék meg. Egyes orvosoknak, orvos csoportoknak így állandó elfoglaltságuk lesz, és sok pénzt kereshetnek. A kardiológusok egyesülete és több gyógyszergyár küzd azért, hogy szövetségi szintű kezdeményezésnek tekintsék a koleszterinszint mérését. Érveik a következők. „30 év felett mindenkinek ismernie kell a koleszterinszintjét, és azt kétévenként újra meg kell méretnie.” „Az emelkedő koleszterinszint jelenti a szív és érrendszeri betegségek legnagyobb kockázatát.” Egy gyógyszerész folyóirat szerint: a koleszterin az egészség időzített bombája. Az egészségügyi kezdeményezés eredményezte, hogy 2001-ben több mint egymillió német mérette meg a koleszterinszintjét. Több mint a felénél magasabb értéket mértek 200-nál. Egy gyógyszergyár milliárd nagyságrendű eurót nyert azon, hogy piacra dobta a koleszterinszintet csökkentő gyógyszerét.

Fokozott figyelem övezi az étkezés és a koleszterinszint kapcsolatát. Sokan az idő előtti, szívroham okozta haláltól félnek, ha meghallják azt a szót, hogy koleszterin. Kétszer is meggondolják, hogy egyenek-e reggelire tojást és vajas pirítóst.

Nem megalapozott az a vélekedés, hogy az orvostudomány teljes körűen elfogadja a koleszterinelméletet. Sok orvos kételkedik abban, hogy a szívroham fő okozója a koleszterin. Egy szívspecialista egyenesen koleszterin hisztériáról beszél, mert – mint mondja – lehet, hogy egy tanulmány életmentőnek tartja a koleszterincsökkentést, de van tíz másik, amely szerint a halálozás növekedéséért a zsír a felelős. Egy amerikai professzor úgy vélekedik, hogy agymosás folyik, méghozzá azért, hogy az emberek azt higgyék, minél alacsonyabb a koleszterinszintjük, annál egészségesebbek, és annál tovább fognak élni. Ez azonban messze jár az igazságtól. Egy gyakorló szívspecialista azt tapasztalta, hogy idős aszszony betege hirtelen jelentős mértékben lefogyott, szervezete is leromlott, amikor megpróbálta csökkenteni koleszterin és vércukor szintjét. Azt tanácsolta neki, hogy mindenféle gyógyszer szedést hagyjon abba, és egyen mindent amit kíván. Az asszony hat hónap alatt visszanyerte eredeti súlyát és ismét életvidám lett.

Egy osztrák humorista szerint a diagnózis a leggyakoribb betegség. Ha idős korban a koleszterin szint megfelelő, akkor sem lehet megnyugodni, mert van másik veszély, a csontritkulás (osteoporosis). Elterjedt az a nézet, hogy a csontok sűrűsége a kor előre haladtával csökken, a törés előbb-utóbb bekövetkezik. Azonban egy össz-szövetségi statisztika szerint 1995-ben csak a 74 év felettiek 1,2%-a szenvedett nyaktörést.

Több ország statisztikája sem volt elég a gyógyszergyáraknak arra, hogy betegséget definiáljanak. Megbízták a WHO-t (World Health Organisation, magyarul: Világ Egészségügyi Szervezet), hogy határozza meg a csontritkulás betegséget, vagyis a csont tömegének csökkenését a kor előrehaladtával. Céljuk az volt, hogy a népesség felét, a 40 év felettieket gyógyszerrel láthassák el. Ehhez szükség volt egy ravasz mérési módszerre is. Az eredmény kiszámolását számítógépre bízták. Összehasonlító adat a 30 éves egészséges ember csontsűrűsége lett. Ez az eljárás minden idős embernél csontritkulást állapított meg. A WHO pedig mesterségesen kialakított szinteket határozott meg, mondván, innentől kezdve betegségről beszélhetünk. Az össz-szövetségi német orvosi bizottság kérte a WHO-t, mondja meg, mire alapozza döntését, de az sem a források, sem a személyek nevét nem volt hajlandó közölni. A WHO-definíciók lehetővé tették, hogy a gyógyszergyárak milliárd dollár nagyságrendű üzlethez jussanak.

Egy svédországi tanulmány szerint viszont a 70 és 79 év közötti asszonyok 31%-a szenved csontritkulásban, bár még sohasem törte el egy csontját sem. Német, amerikai és svéd tanulmányok készültek – egymástól függetlenül -, melyek szerint a panaszmentes személyeknek nincs szüksége csontsűrűség-mérésre. Ennek ellenkezőjét eddig még senki sem tudta dokumentálni. Németországban az egészséges emberek csontsűrűség-mérését az egészségbiztosítók nem támogatják.

15 filozófusból, orvosból és tudósból álló elit csoport vizsgálta az orvoslás és az élet kapcsolatának megatrendjét. Megállapították, hogy a diagnosztika bővülése magával hozta a rendellenességek tárházának bővülését. Számosságuk is növekszik, ahogy egyre több emberhez jutnak el a vizsgálati módszerek. Egy angol orvostörténész szerint napjaink azon jelensége, hogy az orvoslás áthatja az egész életet, strukturális problémát okozott a nyugati egészségügyi rendszerekben, mivel a lehető legjobb orvosi ellátás ezen társadalmak alapvető jogai közé tartozik.

Tovább »

Egészséges gondolatok,egészséges test...

• 2009-11-05 19:11:52

• kisorsy (hozzászólások: 0)

Kedves Leendő Olvasóim!

Bemutakozásként íme egy pár sor az egészségről-nem túl hagyományos megközelítésben: az egészség egy olyan állapot, amikor harmónia uralkodik benned: tested-lelked egybeforrva valósítja meg mindazt, ami te magad vagy és mindezt akadályok, problémák nélkül teszi...

Tovább »